9. rész

- És nem félsz, hogy Bill átvág? - kérdezi Niki miközben beülünk egy McDonald's - ba
- Nem fog átvágni! - vágom rá.
- És ha jön egy másik csaj, aki tönkreteszi a kapcsolatotokat? - kérdezi.
- Te most célozgatsz? - kérdezek vissza.
- Nem! De attól még bármi megtörténhet! Például, mit csinálsz majd, ha egy nap beállít valaki és közli Billel, hogy szereti?
- Most nem igazán vágom, hogy mire akarsz kilyukadni. - mondom neki.
- Konkrétan semmire! De nem félsz egy picit sem, hogy egy nap majd ott hagy?
- De igen félek, de elhiszem, hogy szeret és ez, ennél az egész hülyeségnél fontosabb
- Hát jó, te tudod! - dől hátra a széken.

Eközben az ikreknél:

- Az egész lényege, hogy Mírán keresztül kell kiugrasztanunk a nyulat a bokorból. - magyarázza Tom
- És hogyan? - teszi karba a kezét Bill.
- Ha ők összevesznek, akkor nekünk már nyert ügyünk van!
- És ha fordítva sül el?
- Nem fog! - bíztatja a testvérét Tom.
- Jó tegyük fel, hogy nem fog! De akkor mégis mire volt jó elhívni ma Nikit?
- Először megpróbálkozok egy nyugisabb módszerrel! Addig vidd el Mírát vacsorázni, vagy ahova akarod! Érezzétek jól magatokat, a többit pedig bízd rám! - teszi a Bill vállára a kezét Tom.
- Jó, ahogy gondolod. - húzza a száját Bill - és köszi!
- Nincs mit! - indul be a szobájába.

Én éppen otthon punnyadok és törit tanulok elméletileg, gyakorlatilag pedig a reggeli beszélgetésünkön agyalok Nikivel. Aztán megszólal a vezetékes telefon.
- Halo? - szólok bele.
- Szia kicsim! - köszön Bill.
- Szia! - vidulok fel.
- Mi jót csinálsz? - kérdezi.
- Ülök a töri fölött és gondolkozok. - válaszolom.
- És min, ha szabad tudnom? - érdeklődik.
- Hát rajtunk és úgy mindenen. - válaszolom bizonytalanul. Igazándiból Niki most tényleg beleültette a bogarat a fülembe. Nem szabadna rá hallgatnom, de mégis hajt a kíváncsiság az iránt, hogy Bill vajon mennyire gondolja komolyan ezt az egészet és, hogy képes lenne - e otthagyni valaki miatt? Hiszen ő egy sztár és minden ujjára akad csak itt a városban legalább száz lány, és akkor a többiről, akik nem laknak a környéken még nem is beszéltem. És furcsának találom Niki viselkedését is. Valahogy furán cseng valami a hangjában, csak még arra nem jöttem rá, hogy mi az, és ezen már tegnap is gondolkoztam. Régen egészen más volt. És ha bele szakadok, sem tudok rájönni, hogy mi történhetett vele.
- Szóval arra gondoltam, hogy ha van kedved hozzá, akkor elmehetnénk valahova, vagy ha nincs kedved, akkor át is jöhetnél, mert Tom úgyis elhúz itthonról.
- Jó rendben, de akkor inkább csak átmennék, ha nem baj. - mondom és már nyitnám a számat, hogy megkérdezzem tőle, hogy most akkor mi hogy is állunk tulajdonképpen de közbevág:
- Oké! De most le kell tennem! Szeretlek!
- Én is! - mondom, majd lerakom a telefont.

Este hétkor Niki már lázasan készülődik a találkára Tommal, és el sem tudja képzelni, hogy mit akarhat tőle a fiú. Az viszont tény, hogy a lány világ életében nagyon szemfüles volt és az esetek 95 százalékában, el is érte mindig, amit akart, és bízott benne, hogy ez most sem lesz másképp, mert ki az a Tom Kaulitz, hogy őt megakadályozza hőn áhított szerelme elcsábításában?
Tom már ott ült a megbeszélt helyen egy kis kávézóban és bár kívülről magabiztosnak tűnt, korán sem az. Lepörgette maga előtt századszorra is azt, amit mondani fog majd a lánynak és félt nehogy elszúrjon valamit, mert a testvére boldogsága nagyon fontos volt neki. Aztán megpillantotta Nikit. Tény hogy a helyzet ellenére is nagyon tetszett Tomnak a lány és ez nem is csoda, hiszen igen csak szemre való volt. Kecsesen odasétált az asztalhoz majd leült Tommal szemben.
- Hallgatlak! - mondta ércesen, majd egy kicsit mosolyra húzódott a szája.

Véleményeteket ide várja az író: zsofimano@freemail.hu