8. rész

Másnap a suliban nem volt semmi különös. Délután viszont ismét találkoztam Nikivel és úgy döntöttünk, hogy meglepjük az ikreket otthon.
- És felhívtad már azt az egyéjszakás pasit akibe "beleszerettél"? - kérdezem út közben.
- Még nem... - mondja - de majd miután te bemutattad ezt a rejtélyes fiút majd megejtek egy telefont. De áruld már el legalább a nevét!
- Nem - nem! Majd mindjárt oda érünk és meglátod! - mondom Nikinek.
- Jó! De akkor érjünk már oda! - kezd el nyavalyogni.
- Nyugi már! - fordulok be az eldugott belvárosi utcába és két perccel később, már csöngetünk is.
- Szia! - nyitja ki boldogan az ajtót Bill és ahogy meglátja Nikit, elkezd sápadni. - vagyis sziasztok!
- Szia! - ugarok a nyakába, majd bemegyünk és találkozunk Tommal is.
- Fiúk, bemutatom a barátnőmet, Nikit, Londonból. - mondom mosolyogva, de úgy látszik, ma csak nekem van ilyen jó kedvem.
- Niki. - fog kezet a fiúkkal Niki majd ők is bemutatkoznak. Bill elég feszültnek látszik, és ahogy látom Tom sincs a legjobb passzban ma. Aztán leültünk a nappaliban.
- Akkor én most... hozok valami italt... - mondja Bill zavartan - Míra segítesz?
- Igen. - válaszolom, majd felállok.

- Mi bajod vele? - kérdezem miután kiértünk a konyhába.
- Öhm... nincs... nincs igazából bajom vele, csak olyan fura.
- Mi fura? Szerintem nincs itt semmi fura! Ő egy ismerősöm és bemutattam nektek! - próbálom meggyőzni.
- De...! - lép közel.
- Nem értem mi bajod! Legalább próbálj meg jófej lenni vele! - vágok közbe majd megcsókolom.

Eközben a nappaliban:

- Minek jöttél ide? - kérdezi Tom.
- Zavarlak? - kérdezett vissza a lány.
- Engem nem - válaszolt Tom - de Bill nincs oda az ötletért, hogy "megismerjen", bár már ismer... talán túlságosan is!
- Nézd Tom! Hidd el, nem tudtam, hogy Míra Billel jár, mert nem mondta el, csak annyit mondott, hogy bemutat valakinek. Azon kívül pedig ha nem is így találkoztunk volna, akkor valahogy biztos, ugyanis többek között azért jöttem vissza hogy Billt megkeressem. Szeretem! - jelenti ki Niki határozottan.
- De... - hebeg Tom - ezt nem teheted! Ők szeretik egymást!
- Én pedig szeretem Billt. - vág közbe - és most már csak az a kérdés, hogy hogyan szerzem meg!
- Ezt nem hiszem el! Te komolyan képes vagy hátba támadni egy barátnődet?
- Öhm... én ezt nem nevezném hátba támadásnak. - válaszol Niki.
- És akkor minek neveznéd? - kérdezi felháborodva Tom, de már nincs idejük, hogy ezt az eszmecserét folytassák ugyanis Billel vissza értünk.
- Nah összebarátkoztatok? - kérdezem mosolyogva.
- Igen! Mindig öröm ide visszajönni - ül közelebb Billhez egy kicsit Niki, mire Bill idegesen a tarkóját kezdi el piszkálni a kezével. Majd, hirtelen megfogja a kezem és szorongatni kezdi. Egy ideig elég feszülten, csendben ülünk egymás mellett, majd Tom hirtelen megszólal:
- És Niki! Mit csinálsz ma este? - kérdezi vigyorogva. Erre Bill félrenyel, és Niki is elég furcsán néz. Egyedül én találom természetesnek a dolgot.
- Még semmit! - mondja meglepetten.
- Remek! Nincs kedved meginni velem valamit?
- De! - vágja rá, majd erőltet egy mosolyt.

- Tom mégis mire volt ez jó? - kérdezi Bill idegesen miután elmentünk - azt akarod, hogy ez a csaj örökre a nyakunkon maradjon? Nem elég kellemetlen ez így is?
- Bill! Niki a délután folyamán finoman a tudtomra adta, hogy szeret téged és az sem érdekli, hogy te az egyik legjobb barátnőjével jársz!
- Höh? - döbben le Bill.
- Bízz bennem, tudom mit csinálok! És már van is egy tervem, hogyan koppintsuk le ezt a libát!

Véleményeteket ide várja az író: zsofimano@freemail.hu