4. rész

Másnap már korán reggel, hétkor fent voltam és alig vártam már a délutánt, hogy végre elmondjam Billnek, mit is érzek valójában. A délelőtt folyamán, mivel nem tudtam máshogy levezetni az energiáimat, kimentem és a segítettem Ericnek a sziklakert rendberakásában. Ilyen sem fordul elő sűrűn. Az meg sem fordult a fejemben, hogy esetleg Billnek barátnője is lehet, mert akkor ezt már rég elmondta volna. És ahogy eljött a délután, már mentem is. Izgatottan pattantam be az autómba, majd egyenesen az ikrek háza felé vettem az irányt. Amikor odaértem tétováztam egy kicsit majd becsöngettem.
- Mi járatban? - nyitott ajtót Tom.
- Hát csak... kell nekem Bill... - válaszoltam halkan.
- Ezt most értsem úgy, hogy...?
- Értsd ahogy akarod! - mondom miközben bemegyek.
- De... az most nem fog menni! - mondja hirtelen - úgy értem, most nem találkozhatsz vele.
- Nincs itthon? - kérdezem elszomorodva.
- De! Vagyis nem! Nincs! - mondja össze - vissza.
- Akkor most igen vagy nem?
- Itthon van. - mondja lemondóan - de értsd meg, most akkor sem mehetsz be hozzá!
- De én csak azt akarom neki megmondani, hogy szeretem. - mondom szomorúan.
- Mi???? - hallom a hátam mögül, erre azonnal megfordulok, majd Bill meglepett tekintetével találkozok, és még mielőtt válaszolhatnék már egy hiányos öltözetű csaj csimpaszkodik a nyakába.
- Bill most akkor egy hete azért tepersz, hogy kibéküljek veled? - szólal meg a csaj akinek látszólag fogalma sincs a szituról. Erre a mondatra nekem könnyek gyűlnek a szemembe és minden világos lesz. Amiért nem jött el a koncertre, amit Tom össze vissza beszélt tegnap, amiért nekünk ez nem fog működni, és amiért ma nem találkozhattam vele. Most összeállt a kép. Billre pillantok, aki megbánóan néz rám és már nyitná a száját, hogy valamit mondjon, de megelőzöm:
- Azt... hiszem... megyek...
- Ne, ne várj! - szól utánam a csaj. A CSAJ. Mi a fenét akar még?
- Szóval, te vagy Tom új barátnője? Csak mert én meg Billel járok már régóta és akkor gondoltam kicsit jobban megismerkedhetnénk! Mert, képzeld, tegnap is elmentünk kettesben vacsorázni mert előtte csúnyán összevesztünk és Bill a kis romantikus miattam lemondott valami programot, mert állítólag valami dög uncsi rendezvényt kellett volna végigülnie. Hát nem tök jó? - kérdezte vigyorogva.
- Na állj! Tisztázzunk valamit, én nem vagyok senki barátnője sem és nem igazán érdekel, hogy ti ketten mit szoktatok együtt csinálni! És ha most nem haragszotok, akkor mennék! - mondtam, majd megint azt éreztem, hogy a sírás fojtogatja a torkom.

- Adriana! Mire volt ez jó? - kérdezi ingerülten Bill, miután elmentem.
- De én csak...
- De te csak ne csinálj semmit, mert az mindig rosszul sül el! Nem láttad így is, hogy mennyire maga alatt volt?! Azt hittem, hogy sírva fakad! Mert én meg egy címeres ökör vagyok!
- Hát igen Bill, ebben igazad van! - szól bele a veszekedésbe Tom.
- Ebbe te inkább ne is szólj bele! - oltja le - minek kellett egyáltalán beengedned? Tudtad, hogy mi van!
- Bocs Bill, de arról nem tehetek, hogy végig hazudtál neki és ő tényleg csak azt akarta elmondani, hogy szeret, de most rájött, hogy átvágtad, és tudod mit? Igaza van, hogy haragszik!
- Igen ezt én is tudom, és elhiheted, hogy lelkiismeret furdalásom van, és nem csak miatta hanem Adriana miatt is, mert én valójában nem téged szeretlek! - mondja Bill a lánynak.
- Mi???? - Adriana - Szóval nem szeretsz? Hát akkor én most megyek... - fakad sírva ő is úgy ahogy én.
- Hát ezt jól elintézted tesó! - veregeti meg Bill vállát Tom.
- Fogd már be! - ripakodik rá Bill.

Én eközben nehezen hazavergődtem sírva és egyből le is dőltem, és közben azon gondolkodtam, hogy, hogy lehettem ekkora idióta, hogy ezt eddig nem vettem észre. És egyre csak sírtam és sírtam. Egész eddig az hittem, hogy ő is így érez! Majd mikor a nagy sírás közepette már majdnem elaludtam valaki csöngetett.

Véleményeteket ide várja az író: zsofimano@freemail.hu