3. rész

Másnap reggel egy idegen kanapén ébredtem betakarózva. Először megijedtem de aztán beugrott, hogy még mindig az ikreknél vagyok. Akkor ezek szerint így elaludtam? De ki takart be? Nah mind egy... Elindultam körülnézni a lakásban, hátha ébren van már valaki. És igen. Tom ott ült a konyhában és kávét ivott.
- Jó reggelt! - Tom.
- Neked is. - ásítottam - tegnap így elaludtam?
- Igen. - mosolygott - és nem volt szívünk felébreszteni.
- Jaj de jó nekem, de szerintem megmosakszom és már tűzök is haza.
- De Bill... - mondta.
- Igen, mi van vele? - kérdeztem.
- Hát mondta, hogy mondjam, meg, hogy, ha lehetséges, akkor várd meg, míg felébred.
- Ha nem zavarok... - mondtam bizonytalanul.
- Dehogy zavarsz! - vágta rá - azon kívül amúgy is beszélni akartam veled.
- Mond csak. - ülök le.
- Arról lenne szó, hogy mi van köztetek Billel? - mondta hirtelen. Igen, pont ettől a kérdéstől féltem. Ugyan nem volt köztünk semmi, de még akor is nagyon kínos volt nekem erről beszélni. Nem tudom mért.
- Hát... öhm... nem igazán... valójában szerintem... nincs semmi. - nyögtem ki végül - mért?
- Csak mert elmesélte a jegyirodás szitut, meg úgy mindent és amikor erről beszél akkor olyan más, vidám. Pedig ezt neki nem szabadna, mert igazából van...
- Jó reggelt! - toppant be az említett személy, majd vetett Tomra egy szúrós pillantást.
- Szia! - mondtam.
- Szia! - mondta kissé idegesen Tom.
- Köszi, hogy megvártál, Míra. - mondta.
- Semmiség, úgyis jól elbeszélgettünk az imént Tommal. - mondom és látom, hogy hármunk közül nem én vagyok az egyetlen aki rendkívül feszült ma.
- Oké akkor, ha vársz egy kicsit, míg rendbe szedem magam akkor hazakísérlek.
- Rendbe, de siess! - mondom neki és kezdek nagyon kíváncsi lenni mit is akart mondani Tom.
- Szóval hol is tartottál? - kérdezem, miután Bill eltűnt a fürdőben.
- Mi? Jah, de szép időnk van... - néz ki zavartan az ablakon.
- Igen tényleg nagyon szép, de inkább mond el amit akartál! - kezdek kissé ideges lenni.
- De nagyon nem is akartam semmit... - mondja.
- Hát jó te tudod. - gondolom meg magam, mert csak így látok rá esélyt, hogy egy kis szerencsével egy óvatlan pillanatában kihúzom belőle úgyis azt amibe belekezdett. Aztán a szó átterelődik a koncertre, hogy megbeszéltük-e már, hogy hol találkozunk és egyéb más fontos dolgokat.

Két héttel később:

Ma már lázasan készülődök a koncertre, ugyanis Bill mindjárt itt van értem és én még sehol sem tartok. Az utóbbi két hétben minden nap találkoztam a fiúkkal és rengeteg időt töltöttünk együtt. De olyan is sokszor fordult elő, hogy Billel kettesben maradtam, és Tom szerint szerelmes belém, mert mindig olyan zavart amikor velem van... amit én nem hiszek el, mert ugyan már pont belém? - pedig a szívem mélyén, pontosan ez az amire vágyom. De most már ezen sincs időm gondolkodni, mert csöngetnek.
- Szia! - köszön az ajtófélfának támaszkodva Tom.
- Szia! - mondom meglepetten - nem úgy volt, hogy...?
- De igen úgy volt. - vág közbe. - de Billnek valami más dolga van, valami nagyon halaszthatatlan. - válaszolja kimérten.
- Értem... - mondom kicsit csalódottan.
- Én különben nem jöttem volna, de már két napja rágta a fülem.
- Mért ő már két napja tudta, hogy nem tud majd jönni? - kérdezem meglepődve.
- Igen.
- Akkor mért nem szólt?
- Honnan kéne tudnom? - kérdez vissza bunkón.
- Neked most velem van bajod, vagy azzal, hogy Pink koncertre kell jönnöd?
- Is-is.
- És ha szabad tudnom én mit vétettem ellened? - kérdezem.
- Ellenem semmit. Mond csak, te ezt élvezed? - bukik ki belőle.
- Mit? Azt sem tudom, miről beszélsz! - mondom ingerülten.
- Mind egy. Igazándiból nem is veled van bajom. - Tom, nah ezt már végképp nem értem - Inkább menjünk.
- Jó. - válaszolom megszeppenve, majd felkapom a pulcsim.
A koncert állati jó volt, és a végére már Tomnak is tetszett, viszont a kocsiban visszafelé elég feszültnek látszik
- Tényleg minden rendben? - kérdezem miközben a kezem a vállára teszem.
- Igen, persze, csak... előbb - utóbb úgyis te is ráfogsz jönni, hogy mi itt a probléma veletek.
- Velünk? Velem és még kivel? - én.
- Veled és Billel, mert a vak is látja, hogy szereted, és hogy ő is szeret, de... mind egy inkább ne beszéljünk erről, mert amúgy sem szabadna elmondanom. - válaszolja, én erre hátradőlök az ülésen és kinézek az ablakon. Miután hazavittek, elmentem fürdeni és mielőtt még elaludtam volna, eldöntöttem, hogy holnap amint lehet megmondom Billnek, hogy szeretem.

Véleményeteket ide várja az író: zsofimano@freemail.hu